A mai posztban szeretnék egy kicsit a comfort food fogalmáról írni, illetve megosztani Veletek az egyik kedvenc receptemet. A comfort food kifejezés nem túl régen terjedt el, először a hetvenes években jelent meg az angol értelmező kéziszótárakban. Igazából bármilyen laktató, házias fogás lehet comfort food, ami jóleső érzéssel borít el minket már az első falattól kezdve. Általában ezek a fogások kalóriadúsak, talán emiatt is tölti el elégedettséggel az embert egy-egy ilyen ennivaló. 

Igyekszem előre megtervezem a heti menüt, és ahhoz mérten szoktam vásárolni. Ehhez a fogáshoz igazából csak a gombát és a kelt kell külön megvenni, a többi hozzávaló általában megvan a hűtőben és a kamrában. Ettől az évtől pedig már tele van az új kert kellel, ami nagyon kellemes :) Vitamin-, valamint ásványianyag tartalma miatt nem érzem magam olyan bűnösnek, ha egy hónapban többször elkészítem. A másik előnye, hogy viszonylag hamar készen van, és két-három napig elég szokott lenni vacsorára (és nekem ebédre a munkahelyre). Mivel munkanapokon későn érek haza, általában este 6 és 7 között, hétközben szeretek gyors vacsorákat készíteni. 

Egy kis gasztro-tudomány:
A kel önmagában kalóriaszegény és rengeteg K-, C- és A vitamint tartalmaz. Ezen kívül jó lutein-forrás, ami egy fontos szemvédő antioxidáns, és segíthet csökkenteni a makula degeneráció előfordulását; illetve jó adag kálcium is megtalálható benne, ami segíti a csontok egészségének megőrzését. A folát- és vastartalma pedig a vörösvérsejtek termelésében játszik szerepet. 
A gomba egy fantasztikus hozzávaló a vegetáriánus konyhában, legyen az sima csiperke, vagy nehezebben hozzáférhető vargánya, illetve shiitake gomba. Gazdag ízvilágukkal bármilyen fogás feldobható, és jó B1 (tiamin)- és B2 (riboflavin)-vitamin forrás.

A thiamin elsősorban a szénhidrát anyagcserében játszik szerepet, valamint az idegrendszer, az izmok és a szív egészséges működéséhez szükséges. A B1-vitamin hiányában kialakuló betegség a beriberi, melyet a Távol-Keleten ismertek fel először, a kizárólagos hántolt rizs fogyasztásának okaként. A betegség izomgyengeséggel, koordinációs zavarokkal, idegességgel, étvágytalansággal, a lábízületek fájdalmával együtt járó kórkép.

A B2-vitamin, más néven riboflavin szintén részt vesz anyagcserefolyamatokban, a szervezet redoxi reakcióiban, a fehérjék, zsírok, szénhidrátok lebontásában van fontos szerepe. Hiánya a szájzugok repedezettségével, a szájnyálkahártya gyulladásával, a szaruhártya keringési zavarával, vérszegénységgel, esetleg ekcémával jár együtt. A B2-vitamin szükséges a normál növekedés biztosításához, az idegrendszer megfelelő működéséhez, a nyálkahártyák és a bőr, köröm, haj épségének megőrzéséhez. Ezen túl pedig a megfelelő vérképzéshez, antitest-termeléshez, a szaporodás egyes folyamataihoz is hozzájárul.

(Forrás: https://www.bioextra.hu/2022/04/08/b-vitamin-kisokos-b1-b2/)

A recept:

30 dkg tészta

25 dkg gomba (én csiperkét használok, de lehet portobellót is, illetve szoktam hozzáadni szárított vargányát, ha a nagymamám szerencsés volt gombászás közben)

2 gerezd fokhagyma

20dkg cavolo nero leveles kel

30 g vaj

30g finomliszt

1 bögre tej

75g reszelt sajt (a recept Cheddar sajtot ír, de lehet más, erősebb ízvilágú sajtot is használni)

A vajat megolvasztjuk, kézi habverővel adagonként hozzákeverjük a finomlisztet, hogy egy sima, könnyen keverhető masszát kapjunk. A tejet én a mikróban külön fel szoktam melegíteni, és nem egyszerre, hanem kisebb adagokban adom a vajas-lisztes masszához, így elkerülhető a csomósodás. Megsózzuk-borsozzuk, belekeverjük a reszelt sajt egy részét és félretesszük. (Én néha csalok egy kicsit, és ha szemre nem elég, amit készítettem, akkor keverek bele egy kis tejfölt is). 

A fokhagymát apróra vágjuk, és olajon megfuttatjuk, majd beletesszük először a felszeletelt gombát, és pár perc múlva a felszeletelt kelt. A kel középső, kemény szárát ki szoktam vágni, mert nem szokott eléggé megpuhulni, kemény, rágós marad. Ha minden szépen megpirult, akkor egy tepsibe öntöm a gombás kelt és a fehérmártást. Mivel lusta vagyok, a gombás-keles lábosban főzöm meg a tésztát, így kevesebb edény lesz koszos, a vízbe szórok egy kis sót, a tésztát pedig al dentére főzöm. Mindenki olyan tésztát használ, amit szeretne, a recept conchiglie-t ír, én a durum pennét szeretem, így azt szoktam. Ha megfőtt, leöntjük róla a vizet, összekeverjük a tepsiben a többi hozzávalóval és megszórjuk a maradék sajttal (jó sok sajttal). A sütőben 180 fokon húsz percig szoktam sütni, hogy a sajt szépen megolvadjon és megpiruljon. Ha kipróbáltátok, írjatok, Nektek hogy ízlett!