Egy történetnek talán az elejét és a végét a legnehezebb megírni, a részletek, az élet általában adja magát. A mindennapok, bevásárlások, kertészkedés, főzés és takarítás mindig valahogy ugyanolyan, hiszen a mozdulatok már beidegződtek az évek alatt, de valahogy mégis minden nap más és más. Ezért is fontos, hogy megtaláljuk az örömöt és elégedettséget a napi rutinban. Az élesztő világos barnás tömbje, ahogy szétmorzsolódik az ujjaink között; a bazsalikom erős, mindent belengő illata, aminek az emlékét még órákkal később is lehet érezni a bőrünkön; a kelő kenyér friss, ruganyos textúrája; a sikerélmény, hogy életben tartottuk a kovászt. De talán mindezek között a legfontosabb, szeretteink boldog arca a vacsoraasztal körül.

Én ezeket a pillanatokat próbálom kihasználni, hogy egy kicsit csak a jelenre figyeljek, és az egész napos munkahelyi stressz az est folyamán feloldódjon egy kicsit. Persze kell hozzá némi tervezés is - általában vasárnap délután leülök, megtervezem a heti menüt és megírom a bevásárlólistát, majd hétfőn vagy kedden megejtjük a nagybevásárlást. A menüt úgy igyekszem összeállítani, hogy meglegyen a változatosság, tápláló legyen (egyrészt vegetáriánusok vagyunk, másrészt heti négyszer edzek), és a főzések ideje ne essen egybe más programokkal. Ebben az évben lett egy kiskertem is, így az is szempont, hogy éppen mi nő frissen a kertben :)   

A képen egyébként egy francia kenyérféle, a fougasse látható. Megtévesztő, mert egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, de a végeredmény mégis lenyűgöző. A vágásokkal a hagyomány szerint a tűz lángját igyekszenek ábrázolni. Azért választottam ezt a képet, mert a sütés-főzés nem ördögtől való dolog (én egyetem alatt kezdtem el főzni, az első ,,fogásom" boltban vett, fagyasztott és otthon olajban kisütött rántott hús volt olajban sült krumplival...) és mert egy kicsit megrémiszt, hogy mennyire megváltozott az emberek kapcsolata az ennivalóval, emiatt szeretném, ha többen tudnának egészségesebben enni!

Magamról annyit, hogy állatorvosként dolgozok egy nagyobb angliai állatkórházban, ahol egzotikus állatok gyógyítására szakosodtam, de kutyákat-cicákat is ellátok. A családomban generációkon keresztül kitűnő szakácsnők munkálkodtak a család nagy örömére, valami miatt (talán lustaság?) én csak elég későn kezdtem el a konyhában tevékenykedni. Jó magyar szokás szerint azonban engem is az tesz boldoggá, ha telepakolhatom szeretteim tányérját (és el is fogy az ennivaló, meg a repeta)!

Szóval egy szó, mint száz, a blogon főleg receptek, irodalmi szárnypróbálgatások és kertészkedési tanácsok lesznek, fogalmam sincs, ez mind hogyan fog működni, de majd meglátjuk :)

A következő posztban pedig leírom, hogy hogyan lehet tökéletes fougasse-t készíteni!